Ezért nem egyszerű nekem a blog írás. Vagy nem történik semmi lényeges, vagy felfordulás, csupa meglepetés az egész nap. Már nem tudom melyik a jobb. Ez mára a harmadik forgatókönyvem és ahogy az órára pillantok nagyon úgytűnik ez lesz az utolsó is. Reggel felébredtem, és észleltem, hogy esik. Nem meglepő. Már második napja esik. Volt már minden, apró szemű, szúros, nagy cseppekben aláhulló, oldalról eső eső. Tökéletes idő a tanuláshoz. Az egész napos agy kiképzés után gondoltam este várhat rám egy jól megérdemelt, puha plédbe vackolós, illatos mécses mellett forró kakaót szürcsölgető kellemes olvasgatás. Természetesen nem így alakult.. Nem éri meg tervezni.. Ez az én formám, no de sebaj. Furcsa az élet és ez így van jól. Két napja sajnáltam magam, hogy egyedül vagyok, egyedül maradtam.  Nincs igazán sok barátom de az a kevés, az igazi barát. Szerencsés vagyok. Nem egyszerű igaz barátot találni. Van akinek jut, és van akinek nem. Nekem jutott. A nagy egyedüllétemre ma érkezett a válasz. Régen látott barátom ma hirtelen meglátogatott. Csodálatos három órát töltöttünk együtt egy forró csoki (ami már majdnem kakaó) és egy nagy adag forró tea társaságában. Többet ért ez a három óra, mint az egész múlt hét összességében. A hosszas beszélgetést, egy újabb követte egy másik fontos emberrel, és mikor már hazafelé menet azt hinné az ember várja a puha pléd, újabb meglepetés. Egy régen látott ismerős. Ott van tőlem száz méterre, nem hagyhatom ki az alkalmat..Ki kellett volna.. Kaptam is meg nem is, jó is volt meg nem is. Ez a nap erről szólt, és képzeletbeli mesémben ma nem voltam bohóc, és a toll sem az én kezemben volt..

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.