Na jó. Vége a siránkozásnak. Egyelőre. Erőt veszek magamon és helyre rakom a dolgokat. Természetesen ma is esett, és kedves barátomnak köszönhetően nem volt nálam ernyő. "Ugyan, minek mennél vissza érte, van kapucnid!" Még szerencse, hogy nála egész véletlenül volt esernyő. Hát így indult a nap, két jó barát egy ernyő alatt. 

Minden órámon részt veszek, ez volt a cél. És láss csodát, a tervem valóra vált. Eldöntöttem, rendet teszek. Az órákra bejárok, jegyzetelek. Tanulok, ha már itt vagyok, hiszen megtudom csinálni. Már egyszer bebizonyítottam, tehát most is menni fog! Egy kicsit még építgetem ami összedölt.  Aztán nemsokára újra játszhatom életem meséjében a bohóc szerepét, és lehetek vigasznyújtó és jó barát, és jó testvér és mindaz, aki akkor vagyok amikor igazán jól érzem magam a bőrőmben. Mert tulajdonképpen jó ember vagyok, csak most kicsit eltévedtem, de már látom a helyes utat! Fő az optimizmus, a mókás de óvatos játék! A jövőben sokkal óvatosabban fogok játszani.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.