arcának jobbfele a levegőztető szerkezetéhez simult.. üres, semmitmondó tekintettel meredt a szalámis pult felé. rövidke élete végetért. társai némán úsztak körülötte, úgy tettek mint eddig, csak már nélküle. észlel valamit egy hal abból, ha meghal mellette egy másik hal? elköszönni jöttem, de tőle már nem lehet. élettelen teste féloldalasan lebeg a víz felszínén. szegény.. legszívesebben kiszedném a többikeket és egy nagy tóba ereszteném őket. miért kell a halakat akváriumba zárni? a madarat kalitkába? a csigát terráriumba? a rágcsálót ketrecbe? értelmetlen emberi kedvtelés. és ez miért jó nekünk? dísz? hóbort? megszokás?

persze megint hiába szólok, már senkit nem érdekel. jön majd a délelöttös, talán észreveszi. kimeríti, és az élet megy tovább. társaiból gőzőlgő halászlé lesz, vagy rántott halvacsora..

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.