Otthon. Melegséggel tölt el, ha kimondom. Lehet, csak azért, mert sokat fáztam az elmúlt napokban. Hideg, fagyos szél fújt Sopronban. Megérkezett a tél. Szeretem ezt a várost, a harangok és szelek városát. Egyet jelent számomra a nyüzsgéssel, a szabadsággal, önállósággal, és fontos emberi kapcsolatok helyszínével. Mégis olyan jó hazatérni. Magamba szívni a balatoni levegőt, belépni a biztonságos otthonomba, ahol mindig szeretet vár. A cserépkályhapatkára kucorogva érezni a hátamon a melegséget, ahogy átjárja fagyos csontomat a tűz forrósága. Hiányzott. Mama ölelése, kutyám önfeledt boldogsága és őszinte szeretete. Boldog vagyok és nyugodt. (Persze fáradt is, nem elég nekem a két óra alvás egy estére, bizonyára ezért is esik ilyen jól hazaérni. ) Jó itthon. Annyi minden változott. A diófán alig maradt néhány levél, a macska kikerekedett, a kutyák téli bundát növesztettek, a kályhában ég a tűz, pedig csak két hetet voltam távol.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.