Begördül az esti busz. Regisztráció, eligazítás. Mindenki tudja hova kell menni, mit kell tenni. Erika csemege, Éva kozmetika, Pista bácsi a szokásos. Aki elöszőr van itt, be áll valaki mellé. Nincs választási lehetőség. Vannak szabályok.

Ő már öt éve dolgozik itt. Nem is hinné az ember.  Hűvösnek tűnik ő is, mint a részlege. Csak pakol, nem beszél. Ha kérdezel tőle, ahogy tud segít, majd hirtelen tovább áll. Nem ér rá veled foglalkozni. Te is teszed a dolgod, van elég. Most minden olyan nyugodt körülötted. Talán túl nagy a nyugalom. Néha elmegy melletted az a furcsa férfi a békával, és közben viccesen rádköszön. Egy két óra elteltével, már megszokod, kifejezetten várod, hogy feltűnjön körülötted, legalább történik valami. Minden monoton, jól esik ilyenkor egy mosoly. Elhaladsz a halak mellett. Hosszú másodpercekig figyeled néma tátogásukat. Az éjféli szünetet jelző hang ébreszt fel éber álmodból. Végre találkozhatsz ismerősöddel. Tapasztalatot cseréltek. Olyan furcsa ez az egész.

A halnali nappal együtt ő is felébred egész éjszakán át tartó magányából. Kitör belőle a fájdalom, a bosszúság. Nem szereti amit csinál. Hiába van öt szakmája, nem tehet mást. Pedig még olyan fiatal. Mindketten itt dolgoznak, ő és a barátnője. Csak más részlegen. De már nem bírja sokáig. Belefáradt... Még van vissza egy órád, megpróbálsz neki segíteni, ahogy csak tudsz ennyi idő alatt. Ismeretlen emberek jelennek meg körülötted, és ekkor veszed csak észre, hogy 10 perce lejárt a műszak. Ismerőseid már csak rád várnak a bejáratnál, de te még nem mehetsz. Még van fél karton joghurt aminek nem találtál helyet. Nem hagyhatod csak ott a meleg folyosó közepén. Pedig ilyenkor ezt teszik. A műszak vége ezt jelenti. De te nem teheted meg. Tudod, hogy ő lesz ezért a felelős, és ezt nem teheted meg vele. A joghurt sorsát elintézed, talán neki is segítettél kicsit, és elindulsz. Haza. A hajnal fagyos szellője megcsípi arcod ahogy kilépsz az ajtón. Felébredsz kissé, de lábaid már alig bírják. Sok érzés, benyomás, gondolat. Kicsit belecsöppentél egy számodra vad világba, melyről eddig azt hitted soha nem érezheted testközelből...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.